Az osteoarthritis, vagyis az artritisz, egy olyan betegség, amelyet az ízületi porc lebomlása jellemez, ami a csont deformációkat és a érintett ízületek körüli duzzanatot okoz. A betegség lassan halad és fájdalmat és korlátozott mozgást eredményez az ízületekben.
Az artritisz leggyakrabban az öregedéssel társul, ritkán fordul elő 40 év előtt, és gyakoribb a nőknél. A túlsúlyos embereknek nagyobb a kockázata az artritisznak, különösen a testsúlyt hordozó ízületeknél, mint a térdnél. A fogyás azonban enyhítheti az ízületi fájdalmat és csökkentheti az arthritis kialakulásának kockázatát.
A betegségnek lehet örökletes komponense is, néhány típusban különösen hatással vannak a genetikai tényezők a ujjízületekre. Az ízületi szerkezeti hibák, a balesetek vagy az ütések is hozzájárulhatnak az arthritis kockázatához.
A leggyakrabban érintett ízületek a térd, a csípő, az ujjak, a lábujjak és a gerinc. A tünetek közé tartozik az ízületi fájdalom mozgáskor, a mozgás korlátozott volta és a merevség, gyakran javul a pihenéssel. Ahogy a betegség előrehaladt, fájdalom jelentkezhet még pihenéskor is, és az ízületi mozgások egyre korlátozottabbak lesznek.
A diagnózist tapasztalt ortopédusi vizsgálatnak kell megelőznie, és röntgenfelvételek szükségesek a betegség stádiumának meghatározásához és a megfelelő kezelés tervezéséhez.
A kezelés célja a fájdalom, a duzzanat és a mozgáskorlátozottság csökkentése, hogy a betegek kényelmesen végezhessék napi tevékenységeiket. Bár nincs teljes gyógymód az arthritisre, a súlykezelés és a napi testmozgás segít enyhíteni a tüneteket. Az ízületpótlók, mint az MSM, a kondroitin-szulfát, a kollagén-hidrolizátum és a glükózamin regeneráló hatásokat fejthetnek ki az életkorral összefüggő arthritisben. A termálvizek és a fizikoterápia is segíthet a fájdalom enyhítésében és az ízületi funkciók javításában.
A súlyos esetekben szóba jöhet a gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése és az ízületi pótlás műtét. A protézis műtétek során a károsodott ízületi felületeket fém-, porcelán- vagy polietilén alkatrészekkel helyettesítik. A csípő és a térd a leggyakrabban cserélt ízületek, de más ízületek, mint a vállak, a kezek, a lábak és az intervertebrális lemezek is pótolhatók.
A betegek általában 10-20 évig éreznek enyhülést a műtét után, de a protézisek idővel elkophatnak vagy megmozdulhatnak, és cserére lehet szükség. Sem az életkor, sem a súly nem jelentősek a pótlási műtétek alkalmasságának szempontjából.
A csípőízület pótlásához egy 6 hüvelykes metszésre van szükség, hogy hozzáférjenek és cseréljenek az érintett csontokat. A térdízület pótlásához a műtét a metszést a műtét elején hajtják végre, a károsodott porcot eltávolítják és protézis alkatrészekkel helyettesítik, amelyeket csontcementtel rögzítenek. A betegek általában képesek járni a műtét utáni két napon belül, de néhány esetben rehabilitációra lehet szükség a teljes ízületi funkció visszanyerése érdekében. A protézis választása több tényezőtől függ, és fontos, hogy az orvos határozza meg a legmegfelelőbb lehetőséget minden beteg számára.
A csípőízületi artritisz diagnózisát fizikai vizsgálaton és a beteg orvosi anamnézisén alapul. A vizsgálat során az orvos értékeli az érzékenységet, a mozgástartományt, az ízületi hangokat, a fájdalomszinteket mozgás közben, a járási mintázatot, és az izmok és a szalagok állapotát, amelyek körülveszik a csípőízületet. A végleges diagnózist gyakran röntgenfelvételek igazolják, amelyek az ízületi rést szűkítő és csontkinövéseket mutatják az ízület körül. Egyes esetekben további értékelés céljából szükség lehet Mágneses Rezonanciával való képalkotásra (MRI).
Bár nincs gyógymód a csípőízületi artritiszre, különböző kiegészítő terápiák segíthetnek a fájdalom csökkentésében, és a mozgástartomány javításában:
A térdartritisz akkor fordul elő, amikor a térdízület porca elkezd lebomlani, ami hosszú távon csökkenti a funkciókat és korlátozza az ízületi mozgásokat.
A térdartritisz gyakoribb az 45 évnél idősebb személyeknél, de fiatalokat is érintheti. A nők hajlamosabbak a térdartritiszre, mint a férfiak.
A térdartritisz kialakulásához számos tényező járul hozzá, beleértve az életkorral összefüggő porcromlást, a túlsúlyt, az örökletes tényezőket, és bizonyos fizikai tevékenységeket, mint az ismétlődő mozdulatok vagy a nehéz súlyok emelése.
A térdartritisz tünetei közé tartozik a térdízület hajlításának és egyenesítésének nehezítése, a fájdalom fokozódása a tevékenységgel, a reggeli merevség vagy a hosszantartó ülés utáni merevség, az ízület duzzanata, a gyaloglás korlátozottsága, a lépcsőn járáskor érzett kényelmetlenség, és a térdízületben hallható ropogó hangok.
A térdartritisz diagnosztizálásához az orvos fizikai vizsgálatot végez, és lehet, hogy röntgenfelvételt és MRI-vizsgálatot kér az csont és a porc deformációinak, valamint az ínszalagok és a meniszkusz állapotának értékelésére.
A térdartritisz kezelésének elsődleges célja a fájdalom enyhítése és a funkcionalitás javítása.
Az arthroplasztika egy sebészeti eljárás, amely a fájdalmas és diszfunkcionális ízületek újraszerkezetésére és revitalizálására irányul, enyhíti a fájdalmat, és visszaállítja mozgástartományukat. Ez a folyamat az ízület megújítását jelenti mesterséges komponensekkel, hatékonyan javítva a beteg életminőségét a napi tevékenységek megkönnyítésével és az általános jólét javításával. Az artritiszben érintett ízületeket tartós ötvözetekből készült mesterséges részekkel lehet helyettesíteni, mint az acél, titán, vanádium, alumínium, kobalt és króm, hogy biztosítani lehessen a fájdalommentes mozgástartományt.
A csípőarthroplasztika egy gyakori és nagyon hatékony sebészeti eljárás azok számára, akik artritisz miatt csípőfájdalmat és korlátozott mozgástapasztalnak. Ha más kezelési módszerek nem adnak kielégítő eredményeket, az arthroplasztikát utolsó megoldásként veszik figyelembe. Az eljárás során az artritisz által érintett csontokat és porcokat tartós polietilén és fémes ízületi felületek helyettesítik. A csípőarthroplasztika jelentősen javítja a beteg életminőségét.
A teljes csípőcserére lehet szükség olyan betegeknél, akiknél csípőartritisz, traumás törések vannak a csípő körül, vagy avaszkuláris nekrózis, amikor a csontszövet elpusztul a kielégítő vérellátás hiánya miatt. Az eljárás során a törött vagy nekrotikus csontokat protézisekkel helyettesítik a csípőfunkció visszaállításához. Két módszert alkalmaznak a protézisek stabilizálására a csípőízülethez: cementált és cement nélküli. A cementált térdprotéziseket orvosi cementtel, polimetil-metakriláttal stabilizálják, míg a cement nélküli protézisek a csontfejlődés során integrálódnak a csontokkal.
Háromféle protézis létezik az alkalmazott anyagok alapján:
A felületi arthroplasztika, más néven csípőfelszíni helyreállítás, az arthroplasztika egy alternatív formája, amely megőrzi a proximális femorális csontot. Ez a cement használatával rögzített eljárás inkább a fiatalabb betegekre, főként az 50 év alatti férfiakra és a menopauza előtti nőkre vonatkozik. A felületi arthroplasztika nagyobb funkcionális kapacitást kínál, gyorsabb felépülést és kevesebb rehabilitációra van szükség, miközben megőrzi az ízület mozgástartományát.
A Trombocitadús Plazma (PRP) kezelés magában foglalja a thrombocitában gazdag plazma használatát, amelyek gyógyító fehérjéket szabadítanak fel aktiválásukkor. A thrombocitákat a beteg vérmintáiból nyerik ki és injektálják az artritisz által érintett csípőízület sérült régióiba. A PRP felgyorsítja a gyógyulási folyamatot a koncentrált thrombociták révén aktivált őssejtekkel, hozzájárulva a gyorsabb felépüléshez és az ízületi fájdalom enyhítéséhez.
Minden eljárás magában foglalja: Kezelés, Műtét utáni gyógyszeres kezelés, Konzultáció a műtét előtt és után, Tesztek & Elemzések.
A műveletek költségei változhatnak a végzett eljárás típusától és az esetlegesen hozzáadott további kezelésektől függően.
Az árak folyamatosan emelkednek, de ne aggódjon, most tegyen le 100 dolláros előleget és foglaljon helyet.